Nos, ismét többszörös postolás, mert nem volt se időm, se kedvem blogolni, mindig elszöszöltem az időt.
Voltam pár napja korizni, de most másképpen. Biciklit fogtam oldalt, rajtam kori. Mentem pár km-ert és estem is egy nagyot. nos, korival estem már egyszer, biciklivel sokszor, de biciklivel-korival már tehetség. Akkorát csattantam meg csúsztam a földön, szerintem csoda, hogy a potrohomon van még bőr :D ah, komolyan, ehhez nem is elég a tehetség. Ehhez már mák is kell, de tényleg.
Mellesleg: az idő szép volt, ha már lehet ilyet mondani, hisz embere válogatja. Sütött a nap, sok volt a bogár, tehát az én meglátásom az, hogy ez kellemetlen idő. A hómániásoknak bizonyára kellemes volt. Én nem vagyok az. finoman fogalmazva rühellem a meleget.
A bázisig nem mentem fel, nem volt annyi szufla már. Azért korival a nagyon meredeket megmászni x) Minimum szívrohamot kaptam volna vagy viszagurulok és beszállok az erdőbe. Fénykép nincs az esetről, mert mire anyám meglátott (jól le volt maradva) már vinnyogva röhögtem és térden álltam. Annyira rámtört a röhögés, hogy nem bírtam felkelni.
Nos, ez lett volna a második nagy taknyolás korival. Biciklis taknyolásban viszont az első.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése