~☆ Theory of Greed ☆~

2011. április 28., csütörtök

A Sas


Húsvéti szünet örömére 21.-én moziba mentünk: Én, Kai, és Rika. Még fodrásznál néztem egy vacak női magazinba, hogy A sas egész pofás filmnek ígérkezik. Leíráshoz miniatűr kép+ hasonlóan aprócska szöveg, rövid leírása csupán annyi, hogy két férfi útra kell. Hmmm! Két férfi? Nézzük meeeg!

 És igen, meg is vettük rá a jegyet, majd a mozi várórészlegébe letelepedtünk az Arénában egy mindenkitől távol eső fotelbe: direkt ilyen messze, ezt most leszögezném. Jött egy banda, vip-jegyekkel, nyilván nyerték, mindegy is, nem zavartuk egymást, de aztán jött egy vén seggfej, és lecsüccsent mellénk. Mi beszélgettünk felsőoktatásról, mire az a gaz belénk kötött. Mondom Rikának, ne hagyjuk már magunkat, menjünk egy biztonsági őrért és dobassuk ki a vén gyíkot, ne a mozira várókat molesztálja! Meg is tettük, így felvidulva és feltankolva édességgel, beültünk elég hamar. Előttünk egy párocska végigszenvedte a csacsogásunk, és miután előadtuk, hogy ha még egy ember belénk köt, elkezdünk visítani, hogy megtámadtak minket, valahogy elment a kedvük a forgolódástól. LOL.

 A film nagyszerű volt, sőt, csodálatos, lenyűgöző, végig kommenteltük, aggódtunk és nyögtük, istenítettük A Nyunyót, dicsértük A Főhős izmait meg minden, amit három nőci megtehet. Elég buzis beütések is bekacsintottak, ilyenkor egy adag olvadozással fejeztük ki tetszésünket. Kábé nyolcan moziztunk, de lehet, hogy tízen, de csak mi pofáztuk végig :o
Maga a film tényleg nagyon jó volt: a csatajeleneteket közelről filmezték legtöbbször, így félelmetesen valóságos volt, mintha mi is ott nyomorognánk a katonák közt. (nyammm!) A Főhös, Marci (Marcus Aquila akárki, csak Rika azt mondta, ezt nehéz elnevezni, én meg kitaláltam, hogy hát akkor legyen Marci) igazi kan, és a 20 évvel ezelőtti csorbát próbálja kiköszörülni, amit apja ejtett a Római hadseregen, mikor Brittanniában elesett 5000-es fős seregével és még az arany sast, mint jelképet is elhagyta. A srácnak ugyan akad egy nagy tette, de meg is sérül, szóval nem váltja ezzel ki apja által megörökölt szégyenét, így elhatározza, ő maga megy Britanniába, hogy visszaszerezze a sast. Ahha, itt jön a képbe a rómaiak imádott délutáni programja, a rabszolga vs gladiátor harc. Esca, a rabszolga nem adja meg azt örömöt a római népnek, hogy megpróbál küzdeni tyúkszaros életéért, és rögtön halált is szavaznak neki. Marcink nem így gondolja, meggyőzi a csürhét, hogy "életet". 
 Mondani sem kell talán, ő lesz a kísérő ;)

A két srác roppant csinos, főleg Esca, első pillantástól odavoltunk érte és imádtuk A történet nem volt kiszámítható, és jó színészi gárda volt. A végére egy hatalmas fricskát is kaptak a politikusok, számomra ez volt az egyik kedvenc jelenet. 

10/10

2011. április 27., szerda

Harry Potter VS Fullmetal Alchemist

Rendhagyó bejegyzés, hisz kedvenceimet nemigen szoktam összehasonlítani, eme kettőt viszont egyre inkább nagyító alá tolom :) Edhez nem is árt mondjuk ;)

Harry Potter láz kezdetén annyira nem nyűgözött le a történet (Bölcsek Köve juppí! Ja, megsemmisítették... WTF...?) . Második kötetnél már bezsongtam, és azóta is nagyon szeretem, bár a vége nem tetszett annyira, főleg az utolsó pár nyáltól csöpögő oldal. Fullmetal Alchemisttel nem volt a BH-ig ilyen problémám: tökéletes befejezés, arra egy mozi, ami lezárta a történetet de baromi hangulatos lett. A két történetben vannak hasonlóságok, bár a HP alapvetően egy Gyűrűk Ura jobb változatban (GYU-ban a hobbitokért nem rajongtam... a könyv nem tetszett mikor olvastam, majd egyszer újraolvasom. A film jó volt, főleg Gandalf :D). Ha úgy vesszük, HP-ben a Bölcsek Kövét rotring kilőtte már az első, rövidke kötetben, pedig szvsz egy nagyszerű téma lett volna, no de kaptunk helyette sok más bűvös kacatot. Hogy mitől hasonlítanak mégis?

Harry Potter: 
Történik valami, abban biztos, hogy fő szarkeverőnk benne van. Legyen az egy meccs, egy vonatrazzia, Dumbi-ellenes gyilkossági kísérlet, etc... abban Harry tuti, hogy benne van. Mindig elgondolkoztat, hogy a főszereplőkön kívül - főleg Harryn - senki sem csinál semmit a Roxfortban. Csak úgy vannak... max egy kisfiú fényképezik és így kővé dermed, és egyéb, majdnem hogy jelentéktelen epizódszerepek, míg Höri és két barátja mindig, mindenbe benne van. Ha valami történik az iskolában - ha csak egy bolha köhög is - tuti, hogy Harryék nyakig benne vannak. Hmpf. Persze, a világuralomra pályázó extra könyörtelen bazinagy mágus is pont őrá pályázik, és rajta függ hatalma meg lehetne sorolni, hány szálon hozzá kötődik. 
 Harry azonban veszi az akadályokat: minden évben beüt valami, ő pedig küzd és sorra megmenti minimum az iskolát. Mindegy, hogy Voldi ébredését kell megakadályoznia tizenegy évesen, vagy az ősi Mardekár kamráját kell megtalálnia és megküzdenie Voldi emlékével+kígyóval... Segítségére Griffendél ezer éves süvege, benne Griffendél kardja (tipikus, Griffendél a jó, kinek két ereklyéje sorra megmenti a népet, és pont a főhősnek jelenik meg a cucc, de még Dumbi tyúkja is neki trillázik. Mardekár meg? Hát ő a tipikus gonosz, csak gonosz dolgokat hagyott hátra, és hogy egyszerű maradjon minden, a főgonosz Mardekár utódja.
Harmadikba is évvégére tartogatták a műsort, de akkor csak egy patkány szabadult el (csak... :D), és Harry csak dementorokat kergetett szét. Negyedikben ő is bajnok, soron kívül persze. Év végén fight Voldival, de hát muszáj megmenekülnie, ugyanis az ötödik évben egy sereg halálfalóval szemben tartja a frontot, szintén év végén. Hatosnak is hasonló időrendje van. És én még voltam naiv azt hinni, a vizsgaidőszaknál nincs rosszabb évvégén... bár ki tudja, a matek előadás vizsgájánál egy dementort is szívesebben látnék X)

 Edward? Vele mi a helyzet?
 Ha valami történik Amestrisben, abban ő tuti részt vesz. Városokat ment meg egymaga, tizenévesen, józan paraszti ésszel rájön a turpisságokra, amolyan igazi bika de van szíve, aki a köznép javát szolgálja és dacol a feletteseivel és harcol és megy és küzd és... és egy hős. Az első széria nagyon tetszett, ahol voltak emberi érzések, a bűnöket felszínre hozták, a Bölcsek Köve egy majdnem elérhetetlen "anyag" volt. Nos, minden jónak vége szakad, Arakawának hízott a mája és a manga alapján megcsinálták az új sorozatot, a Brotherhoodot. 
 Az elején kétkedéssel néztem: rengeteg sd-karakter és tipikus leendő hős hozzáállás: feladatot kap, elrontja, de egy másikszereplő felkarolja, meglátja az emberi alakját, céljait és hogy ő milyen csodálatos, majd kis hősünk odacsap annak a személynek, akit amúgy a fél hadsereg üldöz árkon-bokron keresztül. Na, ez az igazi wtf... a következő részek a szükséges rosszt is tartalmazzák, keserves múlt és gyerekkori barát bemutatása, érezhető, hogy a szőke lányka még nagylány lesz a hős mellett. Tipikus animebeütések persze: a barátnő szülei, mit ad isten, meghaltak, és meglepő, de a később kulcsfontosságú hadseregben szolgálva. Persze, ők a tökéletes jók voltak, orvosok, akik az ellenséget is ellátták, mert az igazi orvos... blabla. A főhős is természetesen árva, mert nincs is igazi anime csonkacsalád nélkül, ahol minimum egyik szülő elhunyt némi tragédiában. A hős, Edward testvére saját hibájukból egy lélek maradt csupán - ez kifejezetten tetszetős. Nekik "csak" az anyjuk halt meg, apjuk valahol él, később ő is nagy hangsúlyt kap. 
 Nagyjából ez a családi háttér, olyan igazán tipikus: gyerekkori izé szülei halottak, főhős szülei félig, gyerek mindenben benne van. 
 Az anime számomra akkor kezdett értelmet nyerni, mikor végre lepattantak az Edward-szálról, és bepillantást nyerhettünk egy kicsit a hadseregbe is. Roy, és a később felbukkanó Olivier igazán tetszetős karakterek :) Itt akadnak kevésbé klisészagú karakterek is, illetve a történet felpörög. (végre!) Történik más is a nap alatt, mint hogy Winry és egyéb közhely múltját szenvedjük végig, de az anime végére persze újra visszakacsint a klisé-érzés.
Miután nagyjából mindenkit megkínoztak vagy megöltek, esetleg simán nyomorékká tettek, megkezdődik a végjáték. A főgonosz részeken keresztül tör uralomra, mindenkinek elszívja az életét - itt kb 10másodpercbe mutatnak 10 szereplőt, majd ugyanennyi ideig mutatják Winryt, ahogy Edward, a hős nevét nyögi. Tök jó, enélkül nem lenne kiszámítható. 
 A főgonosz ellen megkezdődik a harc, persze sikertelenül, arról úgy nagyjából lepattan minden. Edward begorombul, testvére áldozatot hoz, majd megkezdődik Edward mennybemenetele: mindenki szurkol, ő meg pusztán rúgkapálozással legyakja a bosst. Hát, itt azt hittem, véget érek szenvedéseim, de nem. 
 Mindenki visszakapja az életét, a tragikusan megsebesült egyének regenerálódnak, a főhős rátalál élete párjára és házasság és gyerek és mindenki boldog. 

Ezt sosem értettem. Több részen át gyilkolás, vér, belsőségek, majd egy részben bemutatják, hogy ohh, nincs gond, a világ tökéletes, mert mindenki, aki életben maradt, tök boldog.

Lehet, túl sok animét láttam, de már alig találok igazán egyedi darabot. Hasonlóan a filmekhez: itt is elfogytak a jó és egyedi ötletek. A legtöbb animében a főszereplő, vagy valami hasonlóan fontos szereplő árva, félárva, minden körülötte zajlik, kiszámítható jelenetek... A lánykarakterek mindig hasonlóak, megvannak a külső adottságok, ami alapján belőhető, milyen tulajdonságokkal rendelkezik...


Harry Potter vs. Edward Elric: 

hősködés:  
HP: 10/8 - mindig mindenbe bele kell folyni, de előtte nem árt gondolkozni
EE: 10/10 - mindegy, hogy csak várost vagy országot, de megmenti

felszerelés: 
HP: 10/10 - Láthatatlanná tévő köpeny, tekergők térképe, Griffendél kardja, minden zárat és csomót kinyitó kés, Süveg, stb... minden, ami tápos és ritka, tuti, hogy az ő tulajdonában van/ő szolgálatára áll. 3 egy pálca.
EE: 10/6 - automail - hasznos és igen jól használja, de nem vitte túlzásba a felszereltséget. Ha kell valami, többnyire ott az alkímia...

képességek:
HP: 10/8 - véleményen szerint a gyerek azért olyan tápos, mert a felszereltsége tökéletes.Ettől függetlenül, Varázslatos Harry számos olyan varázslatra képes, amik általában korára való tekintettel szintén atomtáposak. patrónus idézés, hopponálás, egy sor átok, stb. 
EE: 10/8 - alkímia. Számos lehetőséget kínál.

család: 
HP: 10/10 - a gyereknek mindenkije meghal kb, szülők, keresztapa... aztán a végére elveszi legjobb barátja húgát és lekölykeznek. 
EE: 10/10: ugyanez. Keresztapa nélkül.

Mindkettő a kedvencem, de a hibái attól még zavaróak. Harry Potterben inkább a felnőtt karakterek tetszenek, FMA-ban szintén. A látványos hősködésért nem rajongok.


~*~

2011. április 9., szombat

Harry Potter - fanzás

Még az őrület kezdetén, az első könyvet kivégezve meg voltam győződve arról, hogy ez a könyvsorozat csapnivaló lesz. Első kötet végén megsemmisítették a Bölcsek Kövét - most komolyan, normálisok ezek? Gyerekmesének indult, még kis általános iskolásként is annak gondoltam. Aztán kijött a második kötet, ami határozottan pozitív irányba mozdult el: kígyók, gyilkosságok, komolyabb rejtélyek és minden, ami egy gyerekmesét kezd átlendíteni az olvasható kategóriába. (hozzáteszem, tizenegy-két évesen estem neki az Üvöltő szeleknek, szóval igazán nem kötött le egy komolytalan mű). 
 A második után már kifejezetten szerettem Harry Pottert - nem, nem a főszereplőt, magát a könyvet. Rám tökéletesen illik a főszereplő-fób kifejezés, szinte mindig minden filmben, regényben a főgonosznak vagy egyéb negatív személynek/személyeknek szorítok. A történet is kezdett kiragadni hétköznapi hittanos napjaimból, a következő kötet pedig már teljességgel lenyűgözött a Tekergők Térképével és Piton negatív jelenlétével. Nos, Dumbledore mellé kibontakozott egy lista, szimpatikus szereplők címen, Piton hamar az élére állt, mint főköcsög, aki megkeseríti a diákok amúgy tyúkszaros kis életét. Az enyémet is megkeserítették végig az általánosban, felüdülés volt olvasni hogy másnak is megvan a maga mumusa. (csuklasz, zitanéni?) 

 Negyedik rész maga lett a FAV, nagybetűsen, ez volt az, amit megvettem és addig daráltam míg az utolsó lapot is el nem olvastam.  Elkezdett kikristályosodni a történet, mi felé tart, és éljen, a fő-fő Rohadék is visszatért, a kis Megmentőnek lesz min hősködnie, és néha még könnyet is lehetett morzsolni. (Bár kissé hideg zuhanyként ért hogy Cedric halálával kapcsolatban nem éreztem semmi siratni valót. Nem volt bejövős a Bugris szépfiú)
Meglehetősen öregdiákokból álló gárdát állítottam össze színes összevisszaságban, mint kedvencek, és végtelenül szimpatikus lett a Slytherin, unszimpatikus a Gryffindor. Végigizgultam a Tusát, ledöbbentem Harrycske éltetésén (hülyegyerek ront és ezt is képesek úgy beállítani, hogy hős. mi a...)
 Ekkor voltam nyári munkán, nem megnevezett rokon kitett egy fatelepre. Heteken át pótoltam ki lebomló agysejtjeimet olvasónapló írásával, és olvasással. A négy könyvet hamar kivégeztem, majd a negyediket olvastam el újra és újra, kijegyzetelgettem a kedvenc jeleneteimet, írtam órarendet és mindenféle sületlenséget. Rajongva szerettem a hosszú regényeket, azokban mindig rengeteg jelent akadt, amikre többször is vissza lehetett térni. Az ötödikre azonban várni kellett, úgy tűnt, az írónő lassabban haladt. 

 Természetesen előrendeltem és ott csápoltam érte, amint megjelent nálunk is. Jó vaskos kötet volt, ennek ellenére három napon belül végigolvastam. Elég sok infó volt, lassan estek le és ütöttek jól kupán a cselekmények :) Egyik kedvencemet kihúzhattam a listáról. Valahol itt húztam meg a határvonalat, innen ez már nagyon nem mese. Nagyon nem gyerekmese. 

A hatos kötet felborította az addigi elképzelt kis világomat, egyre több szál bontakozott ki, már-már követhetetlen kuszaságban. Mire Pitont teljes mértékben a szívem csücskébe zártam aranypalotába, pont becsapott a villám és leölte a másik kedvenc szereplőmet is, Draco is... Hm. Szkeptikusan várta a megoldásokat és már szívből reméltem, Ginny meg Harry és a többi semmirekellő karakter a végén tragikus halált hal. 

Hetes könyv persze teljes mértékben elütött a számomra normálistól - azaz a főszereplő meg a vízli putri kisebb veszteségek árán túlélt, Piton, aki végig jófiú volt álruhában, meghalt (csókoltatom rotringot, dementorral), tragikus életének úgymond tragikus befejezése volt hogy még utoljára Harryt látta és jaj. Hát jaj. Meghalt Remus is, de persze Höri meg a kis rőt tiniszerelme nem, misziz vízli és véghezvitte élete hőstettét, mindenki boldog, mindenki ünnepel, Voldi végképp eltűnt, és mindezen takony cukrozására az utolsó lapokban befigyel egy kis évekkel később langymeleg fekália. 
Höri, és Rőtkisasszony boldog házasok, vízli-féle gyereksereggel akiket mind-mind valami elhunyt nagy hősről neveztek el mint Perselus meg Albus, stb. Hermione is boldog a legostobább, kétbalkezes kis vílivel, természetesen a megmaradt iker is a suliból házasodott, és persze Draco is házas, de valami no-name spinével. És természetesen a cukor szirupként olyh' ragadós és oly gej, szóval Draco is visszafogottan, de üdvözli pottert, a világ megmentőjét. Hát nem. Ez egy tűrhetetlen, hányingert generáló befejezés lett. 
Nemtöccik.

Egy időre félre is tettem a HP-t. Merengőn még vadásztam ficekre amik elkerülték a ginny-féle nyált, és lehetőleg valamelyik kedvencemről szólnak. Hamar kimerítettem a forrást, és tényleg félretettem a HP-t. Ideig-óráig írtam saját ficeket, bámulatosan hajmeresztő párosokkal és témákkal, de áttértem egy másik témára. 

Az új hisztériát a 7. film váltotta ki. Premierbe néztük meg, előtte pedig betápoltam az előző kettőt - a filmeket ugyanis a negyedik után feladtam, nem nyűgöztek le túlzottan.
 A könyv, és film közt hihetetlen nagy különbségek vannak: a filmből kihagyják magát a könyvet. Amiért megszerettem őket mégis, az pár színész, a 7/1-es filmet pedig jó volt megnézni moziban, tetszett :) 
 A HP-fanzás kezd lecsengeni; már csak a befejező film van hátra, utána végképp eltűnik a színről, hisz már most nincs olyan nagy felhajtás körülöttük. Régen mindenféle kacatot lehetett HP-be kapni, kezdve a füzetektől a tollakig, még Mindenízű drazsé is volt a polcokon, no meg persze a csokibékák. Sajnálom, hogy annyira telített a piac, hogy egy-egy film csillaga nem ragyog fent sokáig. Minden csoda három napig tart - még a filmek is.