Harry Potter VS Fullmetal Alchemist

Rendhagyó bejegyzés, hisz kedvenceimet nemigen szoktam összehasonlítani, eme kettőt viszont egyre inkább nagyító alá tolom :) Edhez nem is árt mondjuk ;)

Harry Potter láz kezdetén annyira nem nyűgözött le a történet (Bölcsek Köve juppí! Ja, megsemmisítették... WTF...?) . Második kötetnél már bezsongtam, és azóta is nagyon szeretem, bár a vége nem tetszett annyira, főleg az utolsó pár nyáltól csöpögő oldal. Fullmetal Alchemisttel nem volt a BH-ig ilyen problémám: tökéletes befejezés, arra egy mozi, ami lezárta a történetet de baromi hangulatos lett. A két történetben vannak hasonlóságok, bár a HP alapvetően egy Gyűrűk Ura jobb változatban (GYU-ban a hobbitokért nem rajongtam... a könyv nem tetszett mikor olvastam, majd egyszer újraolvasom. A film jó volt, főleg Gandalf :D). Ha úgy vesszük, HP-ben a Bölcsek Kövét rotring kilőtte már az első, rövidke kötetben, pedig szvsz egy nagyszerű téma lett volna, no de kaptunk helyette sok más bűvös kacatot. Hogy mitől hasonlítanak mégis?

Harry Potter: 

Történik valami, abban biztos, hogy fő szarkeverőnk benne van. Legyen az egy meccs, egy vonatrazzia, Dumbi-ellenes gyilkossági kísérlet, etc... abban Harry tuti, hogy benne van. Mindig elgondolkoztat, hogy a főszereplőkön kívül - főleg Harryn - senki sem csinál semmit a Roxfortban. Csak úgy vannak... max egy kisfiú fényképezik és így kővé dermed, és egyéb, majdnem hogy jelentéktelen epizódszerepek, míg Höri és két barátja mindig, mindenbe benne van. Ha valami történik az iskolában - ha csak egy bolha köhög is - tuti, hogy Harryék nyakig benne vannak. Hmpf. Persze, a világuralomra pályázó extra könyörtelen bazinagy mágus is pont őrá pályázik, és rajta függ hatalma meg lehetne sorolni, hány szálon hozzá kötődik. 

 Harry azonban veszi az akadályokat: minden évben beüt valami, ő pedig küzd és sorra megmenti minimum az iskolát. Mindegy, hogy Voldi ébredését kell megakadályoznia tizenegy évesen, vagy az ősi Mardekár kamráját kell megtalálnia és megküzdenie Voldi emlékével+kígyóval... Segítségére Griffendél ezer éves süvege, benne Griffendél kardja (tipikus, Griffendél a jó, kinek két ereklyéje sorra megmenti a népet, és pont a főhősnek jelenik meg a cucc, de még Dumbi tyúkja is neki trillázik. Mardekár meg? Hát ő a tipikus gonosz, csak gonosz dolgokat hagyott hátra, és hogy egyszerű maradjon minden, a főgonosz Mardekár utódja.) 

Harmadikba is évvégére tartogatták a műsort, de akkor csak egy patkány szabadult el (csak... :D), és Harry csak dementorokat kergetett szét. Negyedikben ő is bajnok, soron kívül persze. Év végén fight Voldival, de hát muszáj megmenekülnie, ugyanis az ötödik évben egy sereg halálfalóval szemben tartja a frontot, szintén év végén. Hatosnak is hasonló időrendje van. És én még voltam naiv azt hinni, a vizsgaidőszaknál nincs rosszabb évvégén... bár ki tudja, a matek előadás vizsgájánál egy dementort is szívesebben látnék X)

 Edward? Vele mi a helyzet?

 Ha valami történik Amestrisben, abban ő tuti részt vesz. Városokat ment meg egymaga, tizenévesen, józan paraszti ésszel rájön a turpisságokra, amolyan igazi bika de van szíve, aki a köznép javát szolgálja és dacol a feletteseivel és harcol és megy és küzd és... és egy hős. Az első széria nagyon tetszett, ahol voltak emberi érzések, a bűnöket felszínre hozták, a Bölcsek Köve egy majdnem elérhetetlen "anyag" volt. Nos, minden jónak vége szakad, Arakawának hízott a mája és a manga alapján megcsinálták az új sorozatot, a Brotherhoodot. 

 Az elején kétkedéssel néztem: rengeteg sd-karakter és tipikus leendő hős hozzáállás: feladatot kap, elrontja, de egy másikszereplő felkarolja, meglátja az emberi alakját, céljait és hogy ő milyen csodálatos, majd kis hősünk odacsap annak a személynek, akit amúgy a fél hadsereg üldöz árkon-bokron keresztül. Na, ez az igazi wtf... a következő részek a szükséges rosszt is tartalmazzák, keserves múlt és gyerekkori barát bemutatása, érezhető, hogy a szőke lányka még nagylány lesz a hős mellett. Tipikus animebeütések persze: a barátnő szülei, mit ad isten, meghaltak, és meglepő, de a később kulcsfontosságú hadseregben szolgálva. Persze, ők a tökéletes jók voltak, orvosok, akik az ellenséget is ellátták, mert az igazi orvos... blabla. A főhős is természetesen árva, mert nincs is igazi anime csonkacsalád nélkül, ahol minimum egyik szülő elhunyt némi tragédiában. A hős, Edward testvére saját hibájukból egy lélek maradt csupán - ez kifejezetten tetszetős. Nekik "csak" az anyjuk halt meg, apjuk valahol él, később ő is nagy hangsúlyt kap. 

 Nagyjából ez a családi háttér, olyan igazán tipikus: gyerekkori izé szülei halottak, főhős szülei félig, gyerek mindenben benne van. 

 Az anime számomra akkor kezdett értelmet nyerni, mikor végre lepattantak az Edward-szálról, és bepillantást nyerhettünk egy kicsit a hadseregbe is. Roy, és a később felbukkanó Olivier igazán tetszetős karakterek :) Itt akadnak kevésbé klisészagú karakterek is, illetve a történet felpörög. (végre!) Történik más is a nap alatt, mint hogy Winry és egyéb közhely múltját szenvedjük végig, de az anime végére persze újra visszakacsint a klisé-érzés.

Miután nagyjából mindenkit megkínoztak vagy megöltek, esetleg simán nyomorékká tettek, megkezdődik a végjáték. A főgonosz részeken keresztül tör uralomra, mindenkinek elszívja az életét - itt kb 10másodpercbe mutatnak 10 szereplőt, majd ugyanennyi ideig mutatják Winryt, ahogy Edward, a hős nevét nyögi. Tök jó, enélkül nem lenne kiszámítható. 

 A főgonosz ellen megkezdődik a harc, persze sikertelenül, arról úgy nagyjából lepattan minden. Edward begorombul, testvére áldozatot hoz, majd megkezdődik Edward mennybemenetele: mindenki szurkol, ő meg pusztán rúgkapálozással legyakja a bosst. Hát, itt azt hittem, véget érek szenvedéseim, de nem. 

 Mindenki visszakapja az életét, a tragikusan megsebesült egyének regenerálódnak, a főhős rátalál élete párjára és házasság és gyerek és mindenki boldog. 

Ezt sosem értettem. Több részen át gyilkolás, vér, belsőségek, majd egy részben bemutatják, hogy ohh, nincs gond, a világ tökéletes, mert mindenki, aki életben maradt, tök boldog.

Lehet, túl sok animét láttam, de már alig találok igazán egyedi darabot. Hasonlóan a filmekhez: itt is elfogytak a jó és egyedi ötletek. A legtöbb animében a főszereplő, vagy valami hasonlóan fontos szereplő árva, félárva, minden körülötte zajlik, kiszámítható jelenetek... A lánykarakterek mindig hasonlóak, megvannak a külső adottságok, ami alapján belőhető, milyen tulajdonságokkal rendelkezik...

Harry Potter vs. Edward Elric: 

hősködés:  

HP: 10/8 - mindig mindenbe bele kell folyni, de előtte nem árt gondolkozni

EE: 10/10 - mindegy, hogy csak várost vagy országot, de megmenti

felszerelés: 

HP: 10/10 - Láthatatlanná tévő köpeny, tekergők térképe, Griffendél kardja, minden zárat és csomót kinyitó kés, Süveg, stb... minden, ami tápos és ritka, tuti, hogy az ő tulajdonában van/ő szolgálatára áll. 3 egy pálca.

EE: 10/6 - automail - hasznos és igen jól használja, de nem vitte túlzásba a felszereltséget. Ha kell valami, többnyire ott az alkímia...

képességek:

HP: 10/8 - véleményen szerint a gyerek azért olyan tápos, mert a felszereltsége tökéletes.Ettől függetlenül, Varázslatos Harry számos olyan varázslatra képes, amik általában korára való tekintettel szintén atomtáposak. patrónus idézés, hopponálás, egy sor átok, stb. 

EE: 10/8 - alkímia. Számos lehetőséget kínál.

család: 

HP: 10/10 - a gyereknek mindenkije meghal kb, szülők, keresztapa... aztán a végére elveszi legjobb barátja húgát és lekölykeznek. 

EE: 10/10: ugyanez. Keresztapa nélkül.

Mindkettő a kedvencem, de a hibái attól még zavaróak. Harry Potterben inkább a felnőtt karakterek tetszenek, FMA-ban szintén. A látványos hősködésért nem rajongok.

~*~