~☆ Theory of Greed ☆~

2011. április 9., szombat

Harry Potter - fanzás

Még az őrület kezdetén, az első könyvet kivégezve meg voltam győződve arról, hogy ez a könyvsorozat csapnivaló lesz. Első kötet végén megsemmisítették a Bölcsek Kövét - most komolyan, normálisok ezek? Gyerekmesének indult, még kis általános iskolásként is annak gondoltam. Aztán kijött a második kötet, ami határozottan pozitív irányba mozdult el: kígyók, gyilkosságok, komolyabb rejtélyek és minden, ami egy gyerekmesét kezd átlendíteni az olvasható kategóriába. (hozzáteszem, tizenegy-két évesen estem neki az Üvöltő szeleknek, szóval igazán nem kötött le egy komolytalan mű). 
 A második után már kifejezetten szerettem Harry Pottert - nem, nem a főszereplőt, magát a könyvet. Rám tökéletesen illik a főszereplő-fób kifejezés, szinte mindig minden filmben, regényben a főgonosznak vagy egyéb negatív személynek/személyeknek szorítok. A történet is kezdett kiragadni hétköznapi hittanos napjaimból, a következő kötet pedig már teljességgel lenyűgözött a Tekergők Térképével és Piton negatív jelenlétével. Nos, Dumbledore mellé kibontakozott egy lista, szimpatikus szereplők címen, Piton hamar az élére állt, mint főköcsög, aki megkeseríti a diákok amúgy tyúkszaros kis életét. Az enyémet is megkeserítették végig az általánosban, felüdülés volt olvasni hogy másnak is megvan a maga mumusa. (csuklasz, zitanéni?) 

 Negyedik rész maga lett a FAV, nagybetűsen, ez volt az, amit megvettem és addig daráltam míg az utolsó lapot is el nem olvastam.  Elkezdett kikristályosodni a történet, mi felé tart, és éljen, a fő-fő Rohadék is visszatért, a kis Megmentőnek lesz min hősködnie, és néha még könnyet is lehetett morzsolni. (Bár kissé hideg zuhanyként ért hogy Cedric halálával kapcsolatban nem éreztem semmi siratni valót. Nem volt bejövős a Bugris szépfiú)
Meglehetősen öregdiákokból álló gárdát állítottam össze színes összevisszaságban, mint kedvencek, és végtelenül szimpatikus lett a Slytherin, unszimpatikus a Gryffindor. Végigizgultam a Tusát, ledöbbentem Harrycske éltetésén (hülyegyerek ront és ezt is képesek úgy beállítani, hogy hős. mi a...)
 Ekkor voltam nyári munkán, nem megnevezett rokon kitett egy fatelepre. Heteken át pótoltam ki lebomló agysejtjeimet olvasónapló írásával, és olvasással. A négy könyvet hamar kivégeztem, majd a negyediket olvastam el újra és újra, kijegyzetelgettem a kedvenc jeleneteimet, írtam órarendet és mindenféle sületlenséget. Rajongva szerettem a hosszú regényeket, azokban mindig rengeteg jelent akadt, amikre többször is vissza lehetett térni. Az ötödikre azonban várni kellett, úgy tűnt, az írónő lassabban haladt. 

 Természetesen előrendeltem és ott csápoltam érte, amint megjelent nálunk is. Jó vaskos kötet volt, ennek ellenére három napon belül végigolvastam. Elég sok infó volt, lassan estek le és ütöttek jól kupán a cselekmények :) Egyik kedvencemet kihúzhattam a listáról. Valahol itt húztam meg a határvonalat, innen ez már nagyon nem mese. Nagyon nem gyerekmese. 

A hatos kötet felborította az addigi elképzelt kis világomat, egyre több szál bontakozott ki, már-már követhetetlen kuszaságban. Mire Pitont teljes mértékben a szívem csücskébe zártam aranypalotába, pont becsapott a villám és leölte a másik kedvenc szereplőmet is, Draco is... Hm. Szkeptikusan várta a megoldásokat és már szívből reméltem, Ginny meg Harry és a többi semmirekellő karakter a végén tragikus halált hal. 

Hetes könyv persze teljes mértékben elütött a számomra normálistól - azaz a főszereplő meg a vízli putri kisebb veszteségek árán túlélt, Piton, aki végig jófiú volt álruhában, meghalt (csókoltatom rotringot, dementorral), tragikus életének úgymond tragikus befejezése volt hogy még utoljára Harryt látta és jaj. Hát jaj. Meghalt Remus is, de persze Höri meg a kis rőt tiniszerelme nem, misziz vízli és véghezvitte élete hőstettét, mindenki boldog, mindenki ünnepel, Voldi végképp eltűnt, és mindezen takony cukrozására az utolsó lapokban befigyel egy kis évekkel később langymeleg fekália. 
Höri, és Rőtkisasszony boldog házasok, vízli-féle gyereksereggel akiket mind-mind valami elhunyt nagy hősről neveztek el mint Perselus meg Albus, stb. Hermione is boldog a legostobább, kétbalkezes kis vílivel, természetesen a megmaradt iker is a suliból házasodott, és persze Draco is házas, de valami no-name spinével. És természetesen a cukor szirupként olyh' ragadós és oly gej, szóval Draco is visszafogottan, de üdvözli pottert, a világ megmentőjét. Hát nem. Ez egy tűrhetetlen, hányingert generáló befejezés lett. 
Nemtöccik.

Egy időre félre is tettem a HP-t. Merengőn még vadásztam ficekre amik elkerülték a ginny-féle nyált, és lehetőleg valamelyik kedvencemről szólnak. Hamar kimerítettem a forrást, és tényleg félretettem a HP-t. Ideig-óráig írtam saját ficeket, bámulatosan hajmeresztő párosokkal és témákkal, de áttértem egy másik témára. 

Az új hisztériát a 7. film váltotta ki. Premierbe néztük meg, előtte pedig betápoltam az előző kettőt - a filmeket ugyanis a negyedik után feladtam, nem nyűgöztek le túlzottan.
 A könyv, és film közt hihetetlen nagy különbségek vannak: a filmből kihagyják magát a könyvet. Amiért megszerettem őket mégis, az pár színész, a 7/1-es filmet pedig jó volt megnézni moziban, tetszett :) 
 A HP-fanzás kezd lecsengeni; már csak a befejező film van hátra, utána végképp eltűnik a színről, hisz már most nincs olyan nagy felhajtás körülöttük. Régen mindenféle kacatot lehetett HP-be kapni, kezdve a füzetektől a tollakig, még Mindenízű drazsé is volt a polcokon, no meg persze a csokibékák. Sajnálom, hogy annyira telített a piac, hogy egy-egy film csillaga nem ragyog fent sokáig. Minden csoda három napig tart - még a filmek is.

2 megjegyzés:

  1. Haliii!
    Nekem a HP ma má csak fanficben él, akkorát sikerült csalódnom az eredetiben. x'D
    Az elején nem volt eléggé elszálva, a végére viszont már túl elszállt az író néni.
    Amúgy meg mostantól követlek. vigyázz, Ottan lapulok az árnyékodban, wuhahaaa!!! >8D

    Am' Miku v'ok, bár szintem feltűnt. =3 Puccancs

    VálaszTörlés
  2. Mikuuuuu!
    Nekem is lassan már csak ficben él, most olvasom újra sokadjára a könyveket, és úgy az ötös a kedvencem... xd
    A hetes egy szarcsi. Főleg a befejezése.

    VálaszTörlés