Ezen is túlestünk, 2 hónap után. Rikával megbeszéltük, hogy kéne Nekoval beszélni, hogy mi volt a baj szilveszterkor. Persze az egészből az lett, hogy Neko teljes mértékben elutasító, tagadó és rosszindulatú volt, tökéletesen átvette a legutálatosabb emberi stílusokat és úgy támadt, sértett, éreztette, hogy Rika szent és én rontottam el a barátságukat, no meg a lényeget kerülte. Nem is nagyon lehet normálisan kielemezni ezt a beszélgetést, olyan szintű gyűlölet volt benne. Én nem ismertem Nekora, és Rika se. Ami legjobban fájt, hogy a mai napig nem érzi, az egyetlen ami miatt az egész kirobbant, hogy nem tudják kezelni a másik kérését. Anyámmal megbeszéltem a szalagavatós akció után, hogy egy embert hívjak, azt, aki nem a hátam mögött, az ÉN barátaimnak panazkodott, majd ha lenyugodtak a kedélyek, talizzunk mind a négyen. Ali meg Neko sehogy se akarta felfogni, hogy Misával nem tudok mit kezdeni, sok az öt ember, ráadásul négyen lett volna jó beszéletni. Nem, ők ezt tudomásul se vették, Ali egy szaftos káromkodással lelépett és csak héttel rá jelentkezett, hogy jönnek, de nem maradnak soká, átadják az ajándékot és mennek tovább. Egy szóval se mondta, hogy jön még egy ember. Anyám kiakadt és inkább nem is jött fel, ő még életébe nem tapasztal olyat, hogy ha kérnek valakit, nem tartja tiszteletben. Lényeg, amire jutottunk: semmire, Neko szépen elvolt azzal hogy Rikát nem akarta bántani, bennem csalódtak, anyám elfogult és mást nem is vártak ( ez no comment... direkt kérte, hogy ne jöjjön már plusz egy ember is, így se tudja mivel lehetne kínálni, vagy valami, de csakazértis jött Misa ) no meg Neko mindent figyelmen kívül hagyott, ami pont hogy fontos lett volna. Arra, hogy személyesen kéne beszélni és nem gép mögül, nem reagált semmit :) De tényleg, 4-5ször kitértem rá és mintha nem is olvasná O_O Fél szóba is beszélni, mert úgy nem tud messziről fújni, én ezekután nem tudom, mit tehetnék, ha így elzárkózik. Rikát akarja visszakapni, mert én nyílván elszerettem tőle (?) és most elsőszámú főellenségnek léptetett elő. Ezzel én nem tudok mit kezdeni, ahogy azzal se, hogy nem érzik, semmi baj nem lenne, ha rámírtak volna legalább, hogy ez rosszul sült el, beszéljük meg. Mi Rikával döbbenten álltunk és néztük hogy ők lazán elvannak, mikor nekünk lett volna más programunk. Szerettünk volna aznap sokmindent csinálni, és akár velük is simán ellettünk volna, ha előre elmondják, ott lesz még valaki és meddig maradnak. Fogalmam sincs, mit írhatnék még... ők elutasítóak, nem lehet feléjük közeledni, hogy bármit is megbeszéljünk, én nem fogok többé rohanni. Ha nekik ez jólesik, csinálják, biztos élvezet a másikat megalázni és bántani, de én nem ilyennek ismertem meg őket. Ők változtak meg, és ezt nem csak én látom így.
Záró godolatnak annyit, hogy én azért remélem, egyszer tudok vele beszélni. Anyum is szívesen láná, hogy ezt rendezzük, mert az életben a lezáratlan dolgok mindig csak fájdalmat hagynak maguk után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése